Hogyan találtam rá a Krisna-tudatra?

Számtalan érdeklődő tette fel a kérdést irányomba, mégis hogyan jutottam el eme hatalmas változást eredményező tudáshoz, s Magához Krisnához? Sokan érezhették, mintha "kérettem volna magam", ám a valóság az, hogy mind ezidáig valahogy nem éreztem úgy, hogy készen állok róla írni, de azt hiszem itt az idő, hogy elmeséljem a kedves olvasóimnak, mi is történt július és augusztus között, ami gyökeresen megváltoztatott mindent körülöttem és bennem, beleértve életmódom, motivációm, céljaim és tagadhatatlanul ezáltal, a jövőm is. Hosszú lesz,  s elhatározva magam erre most mégsem tudom, hol is kezdhetném.

Július végét írunk. Ekkor már javában benne voltam az okkultizmus legmélyebb bugyraiban, több mint fél éve. Ezt megelőzően is érintkeztem démonokkal és tagadhatatlanul mindennapjaim képezték a különböző lelkekkel való munka, kooperálás, kommunikálás vagy érdeklődés irányukba (úgy véltem, ha adottságom van hozzá, s ők maguk is ilyen gyakran, erőszeretettel keresnek, inkább barátként mint ellenségként - én naiv -  akkor ez lehet a célom is), és alapvetően a lélek ismerete felé, azonban ebben az időszakban ez sokkal komolyabb formákat öltött. Ahogy azonban telt az idő úgy éreztem, hogy kezdem elveszíteni "önmagam". A tevékenységeim a hamis egóm karmaiba sodortak, s bár felületesen újra és újra megpróbált az uralma alá hajtani, itt már élveztem ezt az illuzórikus hatalmat, amit úgy hittem, démoni társaim s rituáléim során megkaparintottam. 

Mindig is tudtam, hogy keresek Valakit a világban, s azt is, hogy Őt bizony úgy, ahogy kell, nem az anyagi létsíkon fogom teljes valójában megcsodálhatni, megismerhetni, materiális érzékekkel. Nem is merültem hát el az anyagi kedvtelésekben. Kerültem az alkoholt, a cigit, a szexet, a bulikat, a határtalan evést és ivást, s inkább a lelkem csendjébe visszahúzódva elmélkedtem, tapasztaltam, mint egy idegen, aki nem tudja, hogyan is csöppent egy világba, amely oly idegen a számára, és közömbös. Most mégis, újra bajba sodródtam, s ennek főbűnöse (ki egyetlen bűnös minden felett) én voltam, saját magam.

Kétségbeestem, mert egyre erőteljesebb, intenzívebb volt az érzés, s nyilvánvalóbb a tény, hogy valami nincs bennem rendben. Mintha ketté hasadt volna a tudatom. Az egyik a rossz, könyörtelen dolgok felé húzott, a másik pedig a jó felé, amely valamiért mindig győzedelmeskedett az első felett végül is. Sokszor óvott meg engem és másokat pajzsként a haragom, gyűlöletem megtestesülésétől, ami éveken át felütötte fejét. Hogyan nyilvánult ez meg?
Nos, sokféle formában. Történt úgy, hogy bizonyos személyek, akikről tudtam, hogy a hátam mögött kibeszélnek, s rossz dolgokat mondanak rólam, segítségért fordultak hozzám ennek ellenére. Gondolatban számtalanszor ártottam nekik kegyetlenül, s vágytam rá, hogy eme ábrándokat a valóságba is áthozzam, ám amint szembekerültem velük, egy rossz szó nem hagyta el a szám, azonnal készségesen válaszoltam kérdéseikre, eloszlattam kételyeiket, tanácsokkal láttam el őket, melyek rendre beváltak. Majd folytatódott a kibeszélés, amit előre láttam, s bármilyen dühös is voltam rájuk - vagy azt hittem - valahol boldog voltam, hogy segíthettem nekik. Blokk. Valami blokkolt. Valami nem engedett rosszat cselekedni, pedig a hajlam mégis ott motoszkált, tehát valamikor minden bizonnyal már elkövethettem ilyen borzasztó tetteket, előző életeim során.

Legbelül sose voltam gonosz (pusztán tudatlan és zavarodott), ezt pedig éreztem is - mégsem tudtam, hogyan tudnám felfedezni valódi kilétem, megmenteni a hamis "én"től. Az a benyomásom támadt, hogy akár az idők végezetéig is lovagolhatnám eme pokoli körhintának rozsdás haragból eszkábált lovát, a valódi "Heni" mindig ott lesz, s visszafogja, felülemelkedik majd, győzedelmeskedik újra és újra. Akkor hát miért ne győzném le végleg? A harc fáradalommal jár, az pedig az ép elmét is megtöri, hát még a zavarodottat?A kérdés csak az volt, hol is találom ehhez a kulcsot. A démonaimra néztem, de nem vártam tőlük segítséget. A nyomás egyre nagyobb lett, én pedig egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a hamis egó már "túl szűk nekem", így nem tudok élni, s nem akarok tovább (ez alatt nem öngyilkosságra gondoltam, hanem komoly elhatározást éreztem afelé, hogy változtassak rajta). 

Nem olyan későn aztán a semmiből, előugrott az Úr Siva képe. Nagyon kellemes érzéssel töltött el, a gondolata és látványa egyaránt. Már már úgy ittam ezeket az érzelmeket, melyeket kiváltott belőlem, ahogy a moly szomjazik az éjjelben ragyogó lámpa fényére. Nem tudtam megmagyarázni, miért olyan ez, mintha lángolna a szívem, s béke ülepedne le egész valómra, amikor rajta jár az eszem, rajta kalandoznak gondolataim, mégis ez volt a helyzet. Régebben is érdeklődtem őfelé, de akkor még nem tudtam, hogyan tudnám megközelíteni, így hamar ki is merült az egyébként mélyről jövő érdeklődés. Most viszont újra megmutatkozott, de ekkor már igen sok tapasztalat állt mögöttem hogy tudjam, ha ez így alakult, annak komoly oka lehet, nem egy istenség jelzett már felém eképpen, hogy szeretne kapcsolatba lépni velem valamilyen indokkal. Tudtam, hogy most is erről lehet szó. Teltek a napok, melyek alatt azonban még mindig elkeseredetten küzdöttem az ismeretlennel, a tudatlansággal és önmagammal. Annyira leterhelt mindez, hogy az ágyamra omlottam sírva, s azért könyörögtem, hogy bárki aki képes rá, s fel tud világosítani arról, ki vagyok én, mi a célom, mi a valóság - bárki is legyen az ki utat mutat, ki birtokában van e tudásnak, könyörgöm segítsen, mert meghódolok előtte ezekért cserébe, s örök hálám üldözni fogja. Sikerült lenyugodnom nagy nehezen aztán, s továbbra is úgy alakult, hogy egyre inkább elmélyültem az Úr Sivában, ki kitartott mellettem s tudta, min megyek keresztül. Szobrokat, képeket kerestem, olvastam, mantrákat hallgattam majd úgy döntöttem, elkezdek könyveket kutatni, hátha többet megtudhatok motivációjáról. Minél több időt merengtem őrajta a démonaim és egyéb destruktív, bűnös gondolatok helyett, annál kényelmetlenebb volt a hamis egó.
Már több mint 60 könyvcím állt a birtokomban ekkor, de még mindig úgy éreztem, hogy előtte állok valaminek. Egy döntésnek. Végigfutottam a listát, tele címekkel, majd megakadt a szemem egyen. Bhagavad-Gíta. Hm. Különös név. Annyi magyar nyelvű, fordított címmel rendelkező könyv sorakozik előttem, miért pont ez? Azt se tudom, miről szól. Sose hallottam róla, mégis úgy érzem, hogy szinte kezem lágyan megfogván magához húz az írás, s minden más érdektelenné válik egy csettintésre, amiket eddig találtam. Sivára gondoltam, s láttam őt halványan elmosolyodni. A szemeiben csillogott valami, mintha azt súgta volna, hogy ne tétovázzak, kövessem ezeket a sugallatokat, érzéseket, mert vár rám valami.

Ekkor még nem tudtam, hogy mi, de azonnal intézkedtem az ügyben, hogy mihamarabb elérkezzen hozzám a könyv, mert ekkortájt készültem elutazni egy hétre, úgyhogy nagyon drukkoltam a futárnak, hogy még ezelőtt hozza meg a rendelésem, mert nem vagyok hajlandó nélküle utazni, csendre és békére van szükségem az olvasásához, s ezt az otthonomon kívül fogom megkapni most. Hihetetlen módon, már másnap megérkezett az ország másik végéből, amit szintén egy halvány jelnek tudtam be, mivel eddig bármit is rendeltem, az nemhogy egy napon belül, de gyakran időben sem érkezett meg soha (vagy elveszett). A borítója csodálatos volt, belelapoztam, láttam a képeket is amelyek azonnal lebilincseltek, s gombóc volt a torkomban, vajon mi lesz, ha elkezdem olvasni? Mit tud ez a könyv, amit én nem, pedig kellene?

Végül egy szerdai napon, amikor magamra maradtam egy fél órácskára (ekkor már Balmazújvároson voltam), nekiláttam. Mindössze húsz oldalt haladtam akkor, majd becsuktam, s elmélyültem magamban. Emésztenem kellett az írásokat. Az egóm tombolt, háborgott, de én nem felejtettem el, hogy ő az ellenségem, és tudom, hogyha neki fáj, az nekem jó. Egy álmatlan éjszaka telt el, mely szintén a fejemben kavargó gondolatok miatt történt, nem hagytak nyugodni Azon tanakodtam, hogy olvassam én a könyvet úgy, hogy megértsem, s elfogadjam azt, ami benne van, de közben az egóm erejét is megsemmisítsem, legyőzzem azt. Végül rájöttem. Első körben jött a bizalom, a szeretet. Ezek képesek legyőzni az egót. Később, tovább haladván az alázatosság és az odaadás. 

Bár ekkor még mindig csak 20 oldalakat voltam képes haladni, mert annyi mondanivalón volt mit gondolkodnom, hogy nem szerettem volna többet olvasni, mint amennyin képes vagyok gondolkodni, mégis éreztem, hogy ez nem egy hétköznapi írás, s a benne leírtakról vagy már tudtam, vagy teljes mértékben elfogadtam, hisz amellett hogy bíztam Isteni forrásában, tapasztalataimból adódóan tudtam, hogy az bizony úgy van. 

Ezen éjszakák alatt kétszer jelent meg az Úr Krisna, s az Úr Siva is álmomban. Krisna sokat nem mondott ekkor még (bár azóta több álmomban is megjelentek mindketten, különösen Govinda), de Siva arra kért, hogy váljak meg a démonjaimtól, hagyjak fel azzal az úttal, melyet eddig jártam, mert máskülönben nem leszek képes megvalósítani eredeti célom.
Szomorúan gondoltam bele, mit is jelent az, ha betartom szavait, de tudtam, hogy igaza van, bizony muszáj lesz megszabadulnom tőlük, mert tudván, mennyi energiát, erőt lefoglaltak s figyelmet tőlem, nem maradhat így tovább. Később természetesen, ahogy tanultam a Gítából egyre inkább nyilvánvalóvá vált, mit is jelent a "démon", a "démonikus" kifejezés, s megértettem, ők miért voltak démonoknak nevezhetők.

Sok múltbéli emlék idéződött fel bennem, amikor Krisna indokolatlan kegyéről volt szó (s szerencsére igen gyakran megejtik). Többször is olyan csodás tapasztalatokat éltem át, amiket addig soha nem tudtam megmagyarázni, s noha próbáltam kideríteni, de mindig úgy éreztem, távol állok a valóságtól. De ekkor tiszta lett.

Többször mentett meg a haláltól, és számos nemi erőszaktól is Ő óvott meg.

Két történettel szeretnék előhozakodni most röviden, hogy lássátok, miért is tartom ezeket csodálatos tetteknek, történéseknek.

1. A csatorna - Kicsi lányka voltam. A rám vigyázó személy (kit nem neveznék meg, sem szerepét az életemben) elment fagyizni barátnőjével, amíg engem ott hagyott játszani egymagamban egy medencében. Úgy döntöttem, elvonulok a pancsoló, zajos tömegtől, sikítozó gyerekektől és hangosan nevető felnőttektől, és a medence szélén találok menedéket. Igen, csakhogy a medence alján egy akna volt megnyitva, mely fedele le volt véve. Gyanútlanul megtettem azt a kritikust lépést, ami ahhoz vezetett, hogy alámerültem. Pár éves voltam, a testem kicsi volt és gyenge, esélyem nem volt megmenekülni. A szívóereje a leáramló víz miatt hatalmas volt, nem tudtam küzdeni, sem a mélység ellen. A víz sötétbarna felszíne alá kerültem. Hallottam lentről, miközben próbáltam szabadulni, ahogy a madarak csiripelnek a kék égen, a gyermekek továbbra is nevetnek a szüleikkel játszva, vagy egymással - minden ugyanolyan boldog volt mint addig, amíg ugyanazon pillanatokban én az életemért próbáltam küzdeni, hiába. 'Hát ennyi volt?' - emlékszem, ezt kérdeztem magamtól gyermekként, de utólag belegondolva, talán nem is "én" kérdeztem, hanem a testemben megbúvó lelkem, ki mellett akkor még nem tudtam, hogy az Úr, Paramatmaként mindig jelen van (mint minden egyéni lélek mellett). Az utolsó pillanatokban egy fehérarany fényár vett körül, majd az emelt ki a medence szélére. Mikor sikerült kellően magamhoz térnem és rádöbbentem, hogy élek, kiszabadultam, azonnal keresni kezdtem a megmentőm, ám döbbenetes mód senki nem figyelt fel rám. Senki nem volt körülöttem akinek hálát mondhattam volna. Mindenki távol volt tőlem. Túlságosan távol ahhoz, hogy azt mondhassam, közülük valaki lehetett, s nem felejtettem el azt sem, amit láttam. Ott feküdtem a parton kimerülve, értetlenül.
2. Daganat - A depresszióm olyan mélypontra juttatott, hogy a fizikai állapotom is romlani kezdett. Ekkor kb. 14 éves voltam. Az iskola nagy részét kórházban töltöttem vagy orvosi kivizsgálásokon, de senki nem talált semmit. Azonban egy nagyobb, átfogó vizsgálat (Pet Scan) kimutatta, hogy egy daganat van a vesémben. A műtéti időpontját igyekezték datálni, de további vizsgálatok vártak rám ez idő alatt. Nem féltem a haláltól, sose féltem tőle. Tudtam, hogy az semmi több, csak egy apró fejezet 'vége', és épp ez a felfogás juttatott oda is, hogy ebben a helyzetben feladjam mondván, ha meg kell halnom, majd legközelebb véghez viszem, amit kell (ekkor persze nem tudtam a "részletekről", sem a karma és a reinkarnáció törvényeiről). Igen ám, de 'Valaki' másképp gondolta ezt. - Még egy, a Pet Scanhez hasonló nagy vizsgálat előtt álltam, de az azt megelőző estét otthon töltöttem, mert ekkor már nyilvánvaló volt, mi a gond (bár korán sem ezt keresték, tehát ez amolyan 'meglepetés' volt). Az az éjszaka azonban iszonyú gyötrelmek poklába vetett. Arra riadtam fel, hogy szó szerint ég a testem, forr a vérem, miközben a legfagyosabb havas sarkok jeges szele tépi a bőröm, pedig a testem nedves volt az izzadtságtól, mit az érzett hő váltott ki. Remegtem, és hallucinálni kezdtem. Ismét megjelent körülöttem az a fehérarany fény, és halvány, 'kékes' alakokat láttam, de nem tudtam megmondani, micsodák, a formájukat sem tudtam egyértelműen kivenni, arcokat sem láttam. Férfi alakok voltak, ennyiben biztos voltam. A szemem könnybe lábadt a fájdalomtól, ami mindeközben olyan volt, mintha a vesémet igyekezne valaki kitépni. Könyörögtem, bármi is ez, legyen vége, ha kell most halok meg, de ezt nem akarom tovább, s ekkor... 'elájultam'. Képszakadás, minden elsötétült. Nem szóltam semmit édesanyámnak a tapasztalatomról, úgy voltam vele, bármi is lesz, úgy kell lennie, elfogadom. Amikor viszont hosszas várakozás után az orvosom kirohant a rendelőjéből, ahol vizsgálta a legfrissebb leleteket és behívott, azt felelte: fogalma sincs, hova lett a daganat! Nincs a helyén, ahol legutóbb volt, márpedig nem volt régi az első scan, lehetetlen hogy egy olyan daganat csak úgy eltűnjön. amit akkor még ott láttak! Kiküldött minket mondván, hogy muszáj felhívnia néhány kollégát, és egy-két Német orvos ismerősét is, hogy utána járjanak a dolognak. Mindnek egyértelműen be kellett ismernie, ami napokkal azelőtt ott volt, s az életem veszélyeztette, már nincs ott és csak az Isten tudja (nem ironikus?), hová lett. Leültettek s elmagyarázták, hogy mennyire ritka ez, és hogy milyen kevés esettel találkoztak, ahol hasonló történt, de magyarázatot nem találtak rá. 

Ez csak két rövid eset azok közül, hányszor kísértett meg a halál szele, s hogyan lettem megmentve, hogyan kerültem el hajszál híján eme test elvesztését, ami bizony egy csodás lehetőség arra, hogy elmerülhessen a lélek Krisna-tudatban, elérvén a végső célt, s újra felelevenítvén kapcsolatát a mindenki szívében jelenlévő Úrral, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, Sri Krisnával. Választ kaptam megannyi kérdésre, és végtelen boldogság árasztott el, ám ezek nem foghatók ahhoz, amit folyamatosan kibontakozni érzek azóta. Nem, érzem, hogy nő, terebélyesedik, virágzik ez a szeretet, viszony és semmi nem tesz boldogabbá, mint ezt táplálni.

Az Úr figyelme, szeretete és kegyessége azonban nem csak abban mutatkozik meg, hogy minden egyéni lélek hű társa, s nem csak abban, hogy gondját viseli a lelkeknek, ha úgy van akár a haláltól is megmenti őket, hanem "apróságokban" is. Az elmúlt időszakban gyakran előfordult, hogy megkívántam valamit, vagy elgondolkodtam valamin, amit aztán el is felejtettem, mert hát anyagi dolog, tudom hogy nincs rá szükségem s valójában annyira nem is érdekelt, hogy később meditáljak rajtuk. Ennek ellenére másnap szinte mindig ott voltak ezek az ajándékok, eljuttatva hozzám.

Isteni kényeztetés...

Gondoltam magamban. Két példát említenék most nektek ismét, csak hogy szemléltethessem velük, olykor a nagy dolgok mellett, milyen apróságokban is megnyilvánul az Ő szeretete, gondoskodása, figyelme, önzetlensége.. 

Szilvás sütemény - Azon merengtem, de jó lenne, ha tudnék szilvás-süteményt sütni, fahéjasat. Rákérdeztem mamát, van-e most eladó a szomszéd néninek, mert ha igen, tőle szívesen vennék, de azt mondta, nincs. A kedvezőtlen árak miatt le is tettem az édességről, aztán meg is feledkeztem róla, hogy vágytam rá. Másnap azonban, amint hazaértem, egy nagy szelet szilvás-sütemény várt engem a hűtőben. Több mint 2-3 éve nem sütöttünk, s több éve nem kaptunk senkitől ilyen típusú süteményt, de amint megkívántam, másnap ott volt. Visszaemlékeztem az olvasottakra, s könnybe lábadtak a szemeim. Tudtam, hogy Ő áll emögött, s nagyon meghatott. 

Hajápoló termékek - Nem olyan régen átfutott az agyamon, hogy be kellene szereznem néhány hajápoló terméket, amivel a hajam szárazságát, töredezettségét tudnám kezelni, mert az időjárás sem kíméli, és egyébként is megvan a festésnek a hatása szegényen. Sprayn és olajon gondolkodtam, majd végül erről is letettem mondván, anyagi dolgok, ugyan miért kellene nekem ilyesmi, végül is van olcsóbb módja is a hajápolásnak, csak nem szívesen gondoltam az amúgy is irdatlan hosszú hajam megcsonkításán. Mit ad Isten (na mit ad?), másnap anya hazaállított három olyan hajápoló termékkel, amit elmondása szerint egy idegen ajándékozott oda, s mindhárom termék (egy minőségi olaj amit Magyarországra nem is szállítanak és két Spray) kifejezetten a hajamra való volt. Az elmúlt évtizedekben egyszer sem kaptunk ilyen ajándékokat, ám amint kigondoltam, azonnal megérkeztek másnap.

Miért? - kérdeztem magamban. Ugyan miért én kapom ezeket? Nem vagyok rá érdemes. Borzasztó dolgokat tettem, s bár valamennyi bűnös dologtól távol tartottam magam, bárki jobban kiérdemelné tőlem, hisz annyi jóvátenni valóm akad, s az Úr ilyen apróságokkal halmoz el (s ez még csak nem is minden amit fentebb leírtam, számtalan apró formában megmutatja nap mint nap, hogy figyel s velem van, gondoskodik rólam). Rájöttem, hogy nem is az okoz örömet, amiket Tőle kapok, hanem az a csodás érzés, tudat, hogy szeretete, törődése, hűsége felém annyi rossz tettem után is ilyen erős, s megnyilvánul. Érte vagyok boldog, Tőle vagyok boldog, nem a kapott javaktól, holott kétségtelen, hogy örömmel fogadom el az Ő ajándékait, alázattal egyúttal.

Miképp hatottak a mindennapjaimra az általam megismert írások, tanítások, tudomány?
- Vegetáriánus lettem egyik napról a másikra
- Leszoktam a káromkodásról egy pillanat alatt (pedig hosszú évek óta, kegyetlen mértékben, szinte szüntelen használtam trágár szavakat)
- Nincsenek negatív gondolataim másokról, igyekszem a test helyett a lelket látni minden élő mögött
- Egészségesebb, rendszeresebb és kiegyensúlyozottabb életmódot folytatok (étrend, tevékenységek stb)
- Sokkal nagyobb örömmel dolgozom, végzem a házimunkát (ráadásul ezekből kétszer többet végzek, mint ezelőtt - mégsem vagyok fáradtabb), kötelességtudóbb lettem
- Tisztábbnak érzem magam kívül-belül
- Sikerült stabilizálni az érzelmeim kilengését (többnyire, nyilván ez is hosszabb folyamat, de hamar érzékelhető volt a változás)
- A kisugárzásom sokkal pozitívabbá vált, ahogy én magam is belül
- Megszabadultam valamennyi félelmemtől, s nem aggódom semmi miatt hisz tudom, nincs okom rá
- Megértőbb, türelmesebb, kedvesebb és megfontoltabb vagyok, a hamis egóm alulmaradt a harcban, s ha már megjelenik könnyebben felismerem az okát, s tudom kezelni
- Tisztában vagyok a kötőerők működésével, így átlátom mely érzelem hova sorolandó, hogyan lehet megszabadulni tőlük, ezáltal felszabadulni az maya hatása alól fokozatosan, állandó békét és boldogságot lelve az önmegvalósítás közben
- Tudatosítottam magamban, hogy semmi nem az enyém, így nem vágyom semmire az odaadó szolgálaton kívül
- Kizárólag prasadat eszek, iszok, nem eszek többet annál, amennyit kell s nem is vágyom több élelemre annál, mint amire szükségem van
- Igyekszem elhatárolódni a fölösleges dolgoktól, amelyek nem a lelki fejlődésem, vagy Krisna érdekeit képviselik
- Rendszeresen mantrázok, naponta olvasok és hallgatok tanításokat több órán át és fokozatosan elkezdtem tanulni a szanszkrit nyelvet, amíg szanszkritul tanulom a Védikus írások verseit is
- Bátrabbak, közvetlenebbek lettek az emberek az eddigieknél felém, és sokkal jobban érzik magukat a környezetemben, ahogyan én is velük, javultak a kapcsolataim is másokkal

Összességében véve hatalmas, gyors változásokról beszélhetünk, amelyek csupán július vége, augusztus eleje körül kezdtek el bimbózni az életemben, s ennyi idő alatt még nem mondhatjuk, hogy a csúcsára értem az utamnak. 

Ez csupán a kezdet, s teljes mértékben bátran, bizakodva, szeretetteljesen állok a jövő elé, mert konkrét céljaim vannak, terveim vannak az életben, bízom Krisnában, érzem, ahogy a szeretet szép lassan élettel tölt fel s felidézi azt, ki is vagyok valójában, mi a célja a lelkemnek, a kapcsolat közte(m) és az Úr, Sri Krisna között, aki mindenki szívében jelen van, minden ok legfelsőbb oka, és akinek kegyéből, az Úr Siva megjelenésén keresztül eljuthattam Őhozzá. Nem tudok elégszer hálát mondani Neki, mert tudom, hogy az imám, könyörgésem hallván sietett segítségemre. 

A változásom emellett sokakat inspirált arra a velem való beszélgetést követően (melyre mai napig nyitott vagyok, tehát keressetek bátran az oldalon feltüntetett elérhetőségeimen keresztül), vagy látván ezt a csodálatos átalakulást, hogy ők is beszerezzék a könyvet, s elinduljanak a lelki önmegvalósítás útján, hisz mindnyájan lelkek vagyunk, idegenek az anyagi világban, rálelni otthonunkra, boldogságunk Forrására pedig olyan dolog, melyhez nincs foghatóbb. Azok tehát, akik szeretnének tudatos életmódot élve egy boldogabb, szebb jövőt, bátran ragadják meg a lehetőséget, hisz a valódi tudás csak kevesekhez jut el a Kali-Yuga korszakában, márpedig tetteink szabják meg, milyen jövőt élünk. 

Felkeltette érdeklődésed a könyv? 

Fontos! Hogy a megfelelő magyarázattal ellátott példányokat szerezd be, mert ha a verseket nem megfelelő személyek fejtik ki, vagy materialista spekulációikkal tarkítják, a tudás hiteltelenné válik, ami veszélyes lehet, hisz téves útra vezérelhet bennünket. Úgy kell elfogadnunk a Védikus írások tartalmát, ahogy van. Helyes magyarázatokat (A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada kegyéből) ezeken az oldalakon találhatsz a Bhagavad-Gítához, s beszerezheted őket, ezzel támogatva a mozgalmat is. 

- Bhagavad-Gíta, Úgy ahogy van... (Sivarama Swami)

- Bhagavad-Gíta, Úgy ahogy van... (Krisna-völgy webáruház)

A poszt nem hirdetés jellegű! Senkit nem kérek vagy kényszerítek arra, hogy olyan dolgot tegyen, amit nem szeretne. Ugyanakkor ismételten kiemelném, hogy a bejegyzés hónapokon át felém célzott, sok-sok levél, kérés hatására született meg.