grandson: SOCIAL EXPERIMENT

Az úriember Jordan Edward Benjamin, más néven "Grandson", aki figyelemreméltó zeneszámaival, dalszövegeivel bizony gyakran olyan témákat érint, amelyek valóban megérik a szókimondást és azt, hogy elgondolkozzunk rajtuk ill. arról, mégis mi az oka valamennyi megénekelt problémának, jelenségnek.

Hallhattunk már olyan kísérletekről, amelyek az emberek viselkedésére irányultak, némelyik közülük pedig meglehetősen hátborzongató és egyben elszomorító is. Kíváncsi vagy arra, milyen emberek vesznek minket körül? Ehhez nem kell mást tenned, mint beülnöd egy szobába, amelyben nincs más, csak egy holmikkal megpakolt asztal, te és néhány vadidegen, akikkel sosem találkoztál még ezelőtt, s fogalmuk sincs arról, te ki vagy. Ez akár egy finomított változata is lehetne a mondásnak, mely szerint ha kíváncsi vagy, milyen ember valaki, adj a kezébe hatalmat - burkoltan mégis erről van itt szó, nem másról. Aki kezében a hatalom, azt a következmények (pl. a törvény) nem terhelik - gondoljuk ezt, egyébként abszolút tévesen, hisz a karma törvénye elől akkor sem bújhatunk ki - .

Kanyarodjunk egy kicsit vissza egy részletre; a teljes anonimitás. Nem tudjuk, kik ők s ők sem tudják, mi kik vagyunk. A rossz hír, hogy ez valószínűleg nem is érdekli őket mi több, csak olaj a tűzre, amely a bennük lappangó rosszindulat és gusztustalanság robbanásszerű kitörését táplálja. Voltak már hasonló kísérletek ezelőtt, amely szintén nem végződött lélekmelengető eredményekkel, s sajnos bátor alanyunk, Jordan sem tapasztalt kellemes pillanatokat az idegenek között, akiknek teljesen ki volt szolgáltatva a kikötözve, szemet eltakarva töltött idő alatt.

Egy másik klipben (amely egy élő közvetítés volt egyébiránt) mesélt arról, hogyan is zajlott ez az egész kísérlet, így biztosított mindenkit afelől is, hogy az ott jelenlévőknek abszolút fogalmuk sem volt arról, ki is ő (a fiatalember egyébként sem szereti megkülönböztetve érezni magát ami lássuk be, egy remek tulajdonság), mindkét fél teljesen ismeretlen volt a másik számára.

Grandson kísérlete tehát nem volt fenékig tejfel, voltak hátborzongató momentumok amelyekben joggal féltette testi épségét és a végeredmény is igen elkeserítő, hisz a több mint húsz idegen közül mindössze egy volt az, aki nem élt vissza valamilyen fájdalmas, megalázó módon egy számára ismeretlen személy kiszolgáltatott helyzetével. Feltehetjük a kérdést magunknak, vagy akár megvitathatjuk azt barátainkkal; vajon normális-e, jó úton halad-e egy olyan társadalom, amely tagjainak csupán ennyi (a felajánlott anonimitás) bőven elég ahhoz, hogy valamilyen belső problémáikat, érzelmeiket és beteges vágyaikat ily módon arra döntsenek, kiélik? 

Ez egy rendkívül mélyen gyökerező probléma, amely kezelésének egyik leghatékonyabb s legfontosabb módja az volna, ha az ember már gyermekkorban megkapná a helyes nevelést, a szülő odafigyelne a lélek békéjének, harmóniájának- és maga a lelki élet fontosságának átadására s biztosítására, mert noha valóban nagy ereje van a romlott társadalomnak egy fiatal felnőttre, felnőttre ugyanúgy, mint egy gyermekre, belőlük mégis a jövő generációja válik, s a cél az, hogy a béke, megértés és erőszakmentesség kulcsát adjuk tovább apáról fiúra, anyáról lányára. Ha ez nincs meg, s a mostani kaotikus állapot válik a megszokott, elfogadott állapottá - mely akkor is létezik ha épp bennünk szunnyad, amíg öltönyben az irodában gépelünk, vagy a bevásárlóközpont pénztára mögött állunk, hamis mosollyal az arcunkon - , akkor a jövő még ennél is sötétebb lesz számunkra, s utódaink számára is.