Miért döntöttem a vegetáriánus étrend mellett?

Minden bizonnyal mindnyájunknak vannak kedvelt időtöltéseink, zenéink, illataink, filmjeink, színeink és bizony, ízeink is. Nyisd ki a szemed és nézz körül: mit látsz? Élvező embereket. Ezek az emberek nem vágynak másra mint arra, hogy érzékeiket kielégítsék, s ennek számtalan formája, módja van - de valamennyi közülük káros és lássuk be, korán sem tart örökké. Amint szertefoszlik ez a hatás, újabb és újabb adagokra vágyunk. Függők vagyunk, az érzékeink tesznek függővé minket. Szex, drogok, cigi, alkohol és evés. Evés, méghozzá bármit, bárhol és bármikor! Legyen minél édesebb, legyen minél sósabb, fűszeresebb, legyen minél zsírosabb, húsosabb. Eszünk, mintha más dolgunk nem is volna. Mintha a célunk az volna, hogy amíg van mit elfogyasztani, egy pillanatra se álljunk meg, ki kell élveznünk minden lenyelt falatot. Miért? Nem azért, mert erre a szervezetünknek szüksége van. Az érzékeink parancsait szolgálva rohanunk a feneketlen pusztítás és a látszólag véget nem érő érzékkielégítés felé, s bár ebben a hitben ringatjuk magunk, talán még nem látjuk, nincs így.

Bele sem gondolunk, hogy tevékenységeinkkel, étrendünkkel mekkora kárt okozunk a bolygónak, beleértve a környezetet és az élővilágot is. Nem titok, hogy az Amazonas felgyújtásáért is elsősorban a húsipar felelős, s az sem, hogy a legnagyobb élővilágot érintő károkat a marhahúspiac és a szójatermelés okozza. Rengeteg termőterületet igényel mindkettő. Ebből ugyan leszűrhető, hogy igen, a növények termelésének is megvan a maga módja, helye, aránya - igényel változatosságot és egyensúlyt, de nem-e ezért kaptuk Isten adta intelligenciánk, hogy ezt megértsük, felismerjük és alkalmazzuk?

Jól lehet hosszú évezredekkel ezelőtt az ősemberek az ínséges időkben rászorultak a vadászatra és a húsevésre, hiszen ekkor még nem ismerték a gabona- és növénytermesztés fortélyát, ám ma már módunkban áll a döntés és kötelességünk ésszerűen dönteni, mivel nem véletlenül kaptuk ezt a szabadságot és a képességet, hogy tetteink következményeit belátva tervezzük a jövőnk, ami a békén, harmónián és életen alapszik. A mi választásunk, hogy egy minimális erőszakkal rendelkező világot akarunk-e fenntartani, vagy mészárszékké változtatjuk a bolygónk, ami a mi vesztünket is okozza, nem csak állatok milliárdjainak életének végét.

A szomorú tény pedig az, hogy sokan fel sem fogják, hogy az életmódjuk mennyi élőlény szenvedéssel teli halálával jár. Számokat látunk ugyan, de sorsokról beszélünk, amiket MI szabunk meg mindnyájuknak. De számok vagy sem, a végeredmény elrettentő és elkeserítő, s hogy a világban, ahol magukat intelligensnek nevező emberek jogokért küzdenek, megfeledkeznek az élet értelméről és értékéről.